A vietnámi csüngôhasú

 

Röviden bemutatom a hazánkban most honosodó, egyre több ember által kedvelté váló vietnámi csüngôhasú sertést. A fajta tulajdonságait, tartásának igen olcsó lehetôségét és egyéb ismereteket saját tapasztalataim alapján írom le. Igénytelensége szabad tartási lehetôsége alapján akár biofajtának is nevezhetô. Sokaktól hallottam, hogy nem szeretik ezt a fajtát, de, hogy miért azt még senki sem tudta megmondani.

Amióta a családi gazdaságunkba kerültek ezek az állatok, azóta nagyon sok jó tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Származásáról sokat nem lehet tudni. Ahogy a neve is mutatja Ázsiából származik, ott mindenhol elterjedt. Megtudtam, hogy Németországban is tenyésztették. Színe fekete, egy-két tenyésztett változata foltos (szürke, fekete, fehér) – ezek az állatok nagyobb tömegûek. Homlokán erôs ráncok találhatók. Teste rövid, mély, hasa csüngô, lábai rövidek. Feje törzséhez képest nagy, tokásodásra hajlamos. Füle hegyes oldalt szétálló, farka egyenes, bojtban végzôdô. A kan általában rejtett heréjû, csak két ráncos, sötétebb folt mutatja a herék helyét. Agyarfoga jól fejlett (fôleg a kanoknak). 14-16 csecsbimbója van szimmetrikusan elhelyezôdve. Hibás csecsbimbó ritkán fordul elô.

Fölöslegesen nem támad, inkább visszavonul, ha van rá lehetôsége. Takarításnál mindig a másik sarokba mennek, és idegesen figyelik a gondozó minden mozdulatát. A friss alomban szívesen ugrálnak, játszanak. Ha megfelelô méretû helyen vannak, akkor betartják a piszkító helyüket, és egy helyre bealmoznak maguknak, ahol alszanak. Ha a kocák és a kan együtt vannak tartva, akkor a búgás kezdetétôl az elsô sikeres ugrásig a kan hajtja a kocát. Ha egyszer sikeresen ugrott a kan, akkor nem ugrik többet, és a kocát is békén hagyja.

Kifejlett kori testtömege 60 és 120 kg közé tehetô, de pontosan nem lehet meghatározni, mert ez fôleg attól függ, hogy ki mivel eteti, mikor tudja levágni. Jó tudni, hogy ez az állat átlag egy év alatt éri el ezt a vágótömeget. Meglepôdésre ez az adat nem adhat okot, mert ez az étrendjébôl adódik. Nem szabad túl zsíros élelmen tartani (ebbe tartozik a mindenféle moslék is) nem tilos neki adni, viszont azt tudni kell, hogy ebbôl fôleg zsírt képez. Ha azonban ennek a sertésnek nem adnak túl erôs takarmányt, akkor alig van zsírja (sokan azt mondják annyi zsírja nincs, hogy a hús megsüljön benne).

A húsa,szalonnája nagyon finom, ízletes, teljes mértékben hasonló a nagyobb testû sertésfajtákéhoz, csak mennyisége arányosan kevesebb. Megeszik az összes háztartási hulladékot, növényi maradványokat. Ha csupán korpát kapnak vízzel keverve, akkor is ezalatt az egy év alatt ugyanúgy felhíznak. Nagyon jó, ha van arra lehetôségünk, hogy a nyári idôszakban kiváltjuk az állatok egyszeri takarmányát zöldre. Nagyon jó az is, ha az állatok maguk legelhetnek, mert akkor megteremtjük nekik a leg-természetesebb feltételeket (mozgás, friss levegô, napfény). Célszerû az állatokat a 70-80 kg-os átlagtömeg elérésekor levágni. Nem kell igazán tartani az állatok betegségeitôl, állatorvosi kezeléstôl, mert nem hajlamosak betegségekre.

Elhelyezésük a legegyszerûbb módon történik. Ha szabadföldön, egy letakart területet tudunk nekik biztosítani, akkor ôk ott egy gödröt „ásnak” maguknak, azt telehordják szalmával és abba akár a koca le is tud fialni. Ha fedett területen tartjuk ôket, mint más sertéseket, akkor csak arra kell figyelni, hogy ne legyen fölöslegesen nagy területük, az elôzôekben említettek miatt. Ha a kocák és a kan együtt vannak, akkor a fialáskor a kan kihúzódik arról a helyrôl, amit a koca kiválasztott magának, és egy darabig nem is foglalkozik a picikkel. Nem bántja ôket, és az abrakból is elônyben részesíti a kicsiket. Takarítani a terület nagyságától függôen kell, de legalább hetente egyszer.

Elmondható, hogyha valakinek van egy több hektáros területe, ami esetleg be van kerítve, akkor ki lehet engedni ezeket az állatokat, és csak évente egyszer-kétszer kell levágni belôlük annyit, amennyire éppen akkor szükség van. Ezek az állatok teljes mértékben szabadon és természetesen élnek, ami azt jelenti, hogy a fajta akár bio-nak is felfogható. Ha az állatokat csak etetés helyett engedjük ki, és napjában egyszer etetjük ôket, akkor mindig visszajönnek, és így egy helyen tudjuk ôket tartani.

Átszerkesztett forrás:

Köszönöm neki!

Tóth Péter
12 évfolyam
TÁncsics MihÁly MezögazdasÁgi Szakközepiskola, VÁc

http://www.biokultura.org/biokultura_folyoiratok/2001/2001-06/vietnami_csungohasu.html

Már jó ideje foglalkozunk vietnámi csüngôhasú malacok tartásával,adás-vételevel,igy rengeteg képet tudunk mutatni régebbi állományokról.